Évtizedekig egyetlen elfogadott cél létezett az alkoholbetegség kezelésében: soha többé egyetlen kortyot sem. Az utóbbi években egyre több vizsgálat követi azokat, akik a teljes lemondás helyett a fogyasztásuk csökkentését tűzik ki célul. Kiderült, hogy a mérsékelt ivás egyeseknél évekig fenntartható, de korántsem mindenkinek való.

Magyarországon 2019-ben mintegy 300 ezer egészséges életév veszett el az alkohol miatt, a társadalmi költséget pedig nagyjából 800 milliárd forintra becsülik. Az alkoholhoz köthető halálesetek több mint felét daganatos és emésztőrendszeri betegségek, elsősorban a májzsugor (cirrózis) okozzák. Aki ezzel a háttérrel segítséget kér, a kezelés elején egy régóta vitatott kérdésbe ütközik: elég lesz kevesebbet inni, vagy az egyetlen valós megoldás a tejles absztinencia, azaz soha többé egy kortyot sem?

Létezik kockázatmentes alkoholmennyiség?

Az Európai Rákellenes Kódex 2025 októberében megjelent ötödik kiadása erre a fontos kérdésre rövid választ adott: kerüljük az alkoholos italokat. Az alkoholfogyasztás legnagyobb kockázata a szájüreg, a garat, a gége, a nyelőcső és a máj daganata, de nő az emlő- és a vastagbélrák esélye is. A dokumentum szerint kis mennyiség sem csökkenti a halálozás kockázatát, és a kedvezőtlen hatások csak teljes absztinenciával kerülhetők el. Az alkohol a daganatokon túl a szívet és az ereket is terheli (pitvarfibrilláció, stroke), hozzájárul a cukorbetegséghez, a hasnyálmirigy-gyulladáshoz és a balesetekhez is. Ugyanez az ajánlás azt is rögzíti, hogy minél kevesebb az alkohol, annál kisebb az ártalom. A kontrollált ivás pontosan erre a felismerésre épít.

Mit jelent a kontrollált ivás?

A kontrollált ivás egy határon belüli ivást jelent: a páciens a kezelés során előre rögzített, alacsony kockázatú mennyiségen belül tartja a fogyasztását. A kutatások eltérően húzzák meg ezt a határt: az egyik alább idézett vizsgálatban az számított alacsony kockázatú ivónak, aki egy napon sem ivott nő létére négy, férfiként öt italnál többet. Egy standard ital 10 és 15 gramm közötti tiszta alkoholt tartalmaz, ez nagyjából egy deci bornak vagy két-három deci sörnek felel meg. Az alacsonyabb kockázat ugyanakkor még mindig kockázat.

Mit mutatnak a hosszú távú vizsgálatok?

Német kutatók vezetésével 2021-ben készült el az első metaanalízis, amely a kontrollált ivásra törekvő kezeléseket vetette össze az absztinenciára épülőkkel. 22 vizsgálat 4204 páciensének adatait elemezték. A randomizált vizsgálatokban nem volt szignifikáns különbség: ahol a páciensek maguk választották a célt, ott az absztinencia jobban teljesített, ez az előny azonban eltűnt, ha a kontrollált ivás célzott terápiás támogatást kapott, illetve a jó módszertanú és a hosszabb követésű vizsgálatokban.

Egy amerikai kutatás során, a Project MATCH nevű nagy klinikai vizsgálatban 806 ambuláns páciens állapotát három évvel a kezelés után is felmérték. Azok, akik a kezelés alatt absztinens napokat váltogattak alacsony kockázatú ivással, egyetlen mutatóban sem különböztek a végig absztinensektől: hasonlóan ittak, hasonló volt a társas működésük, és az alkohol okozta problémáik sem voltak gyakoribbak. Megkötés, hogy minden kezelés absztinenciát célzott, és a súlyosabb függőséggel élők ritkán kerültek az alacsony kockázatú ivók közé.

Göteborgban 349, többségében alkoholfüggő pácienst követtek 2,5, majd 5 évig. A résztvevők 64 százaléka az absztinenciát, 19 százaléka a mérsékelt ivást választotta célul. Öt év után 65 százalékuk absztinens vagy alacsony kockázatú ivó volt, a csoportok fogyasztása között nem volt szignifikáns különbség. Az absztinenciát választók ivása viszont meredekebben csökkent, igaz, ők indultak a legmagasabbról: heti 880 gramm alkoholról, szemben a mérsékelt ivást célzók 427 grammjával. A kutatók szerint a legjobb eredményt ez a csoport érte el, különösen azok, akik hosszú évek óta sokat ittak.

Kinek melyik út való?

A három vizsgálat nem hirdet győztest, de egy mintázat kirajzolódik: a függőség súlyossága és az ivás előtörténete sokat számít. A régóta és sokat ivóknál a teljes absztinencia tűnik biztosabb útnak. A metaanalízis szerzői szerint a kontrollált ivás ott jöhet szóba, ahol az absztinenciára épülő kezelés nem alkalmazható, főként célzott pszichoterápiával. Az amerikai kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy súlyos függőségben az ivás abbahagyása megvonási tünetekkel járhat, ezért már az absztinencia elkezdése is orvosi felügyeletet kívánhat.

De az adatok arra is rámutattak, hogy az alkoholhasználati zavarral élők többsége azért nem kér segítséget, mert nem akar teljesen leállni. Számukra a fogyasztás csökkentése ártalomcsökkentő első lépés lehet, hiszen az európai ajánlás szerint minden elhagyott pohár mérsékli a kockázatot. Az egészség szempontjából viszont az alkohol nélküli élet marad a legbiztonságosabb.

Források:

• Addiction - Henssler J, Müller M, Carreira H, Bschor T, Heinz A, Baethge C - Controlled drinking non-abstinent versus abstinent treatment goals in alcohol use disorder: a systematic review, meta-analysis and meta-regression
• Alcohol and Alcoholism - Berglund KJ, Rauwolf KK, Berggren U és mtsai - Outcome in relation to drinking goals in alcohol-dependent individuals: a follow-up study 2.5 and 5 years after treatment entry
• Psychology of Addictive Behaviors - Witkiewitz K, Kirouac M, Roos CR, Wilson AD, Hallgren KA, Bravo AJ, Montes KS, Maisto SA - Abstinence and Low Risk Drinking during Treatment: Association with Psychosocial Functioning, Alcohol Use, and Alcohol Problems Three Years following Treatment

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban! Megosztom Elküldöm

Kövess minket!

facebook Alkohol alkoholizmus

Kapcsolódó cikkek