Közel tízmillió laboreredményt feldolgozó kutatásban jutottak arra a következtetésre, hogy a legtöbb rutinvizsgálatnál az utolsó étkezés időpontja jóval kevésbé befolyásolja az eredményt, mint azt a hagyományos vérvételi előírások alapján gondolhatnánk. Vannak ugyanakkor fontos kivételek.

A vérvétel előtti 8–12 órás éhezés számos vizsgálatnál megszokott előírás, ezért sokan bármilyen típusú ellenőrzésre mennek, biztos, ami biztos, kihagyják a reggelit. Pedig már korábban is tudtuk, hogy nem minden laborértéket befolyásol érdemben, mikor ettünk utoljára. Egy friss kutatás eredménye most további érvekkel szolgálhat amellett, hogy bővítsék azoknak a laborvizsgálatoknak a körét, amelyek előtt az önmegtartóztatás valójában felesleges.

A JAMA Internal Medicine című orvosi folyóiratban 2026 szeptemberében megjelent tanulmány dél-koreai kutatói 101 148 felnőtt közel 9,8 millió laboreredményét elemezték. Kifejezetten arra kerestek a választ, hogy a vérvétel előtti koplalás időtartama milyen mértékben befolyásolja a különböző laborértékeket, és az eltéréseknek lehet-e jelentőségük a vizsgálatok értékelésekor.

Külön csoportban vizsgálták azoknak a résztvevőknek az eredményét, akik nyolc óránál rövidebb ideig nem ettek, azokét, akik 8–12 órát koplaltak, illetve azokét, akiknél több mint 12 óra telt el az utolsó étkezés óta.

Mely laborértékeknél számít, hogy ettünk-e?

A kutatók 121 különböző laborparamétert értékeltek részletesen. Elsőként azt vizsgálták meg, hogy a különböző ideig koplaló páciensek eredményei között mekkora különbség mutatkozik. A 121 paraméterből 27-nél találtak olyan eltérést, amely meghaladta a laboratóriumi mérésekre meghatározott szakmai hibahatárt.

Ez azonban még nem bizonyította, hogy az eltérést valóban az étkezés időpontja okozta. Ezért a kutatók külön összehasonlították azoknak a pácienseknek az eredményeit is, akik több alkalommal, eltérő koplalási idő után jártak vérvételen. Így csökkenteni tudták annak az esélyét, hogy az egyes csoportok közötti különbségeket például az eltérő egészségi állapot vagy más egyéni sajátosság magyarázza.

Az eredetileg talált 27 eltérésből mindössze 10 igazolódott akkor is, amikor ugyanannak a páciensnek a különböző időpontokban levett mintáit hasonlították össze.

A kutatás konkrét példákat is szolgáltat arra, hogy a rövidebb koplalás nem feltétlenül jár érdemi eltéréssel. Az összkoleszterin és a HDL-koleszterin, a vérkép több mutatója, valamint számos vese- és májfunkciós érték esetében nem igazolódott a meghatározott szakmai határt meghaladó, következetes különbség a különböző ideig koplaló páciensek eredményei között.

A tudósok ráadásul az étkezést követő első órákat is külön elemezték: 69 laborparaméter vizsgálatakor az étkezés után fél órával és négy órával mért értékek közötti különbség a vércukor és a laktát kivételével a meghatározott határon belül maradt.

Ez azért fontos, mert a nyolc óránál rövidebb koplalás önmagában még nem jelenti azt, hogy valaki közvetlenül étkezés után érkezett vérvételre. Az első órák külön elemzése viszont arról is információt ad, hogyan változhatnak a laborértékek az étkezést követően.

Néhány laborértéknél azonban lényegesebb különbségeket találtak.

• Vércukor: nyolc óránál rövidebb koplalás esetén magasabb értékeket mértek.
• Triglicerid: az étkezés időpontja ezt az értéket is befolyásolhatta.
• Gamma-GT (GGT): a máj és az epeutak állapotának vizsgálatában használt enzim értéke szintén magasabb lehetett rövidebb koplalás után.
• Lipáz: a hasnyálmirigy működésével összefüggő enzim szintjénél is kimutatható volt eltérés.

A kutatásban a nyolc óránál rövidebb és a 12 óránál hosszabb koplalás összehasonlításakor a vércukor átlagosan 10,8, a triglicerid 20,1, a GGT 14,8, a lipáz pedig 36,4 százalékkal volt magasabb. Ezek a vizsgálati csoportok közötti eltérések, nem pedig minden egyes páciensnél várható változások.

A kutatók a 8–12 órás és a 12 óránál hosszabb koplalás között ugyanakkor nem találtak olyan érdemi különbséget, amely általánosan indokolná a 12 órán túli éhezést.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a minden vizsgálatra egységesen alkalmazott éhgyomri előírások helyett célszerűbb lehet az adott laborparaméterhez igazítani a vérvétel előtti felkészülést.

Mi a jelentősége ennek a felismerésnek?

A kutatáshoz kapcsolódó, szintén a JAMA Internal Medicine folyóiratban megjelent szakértői kommentár szerint indokolt lenne újragondolni a rutinszerű éhgyomri vérvételek gyakorlatát.

A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy szervezetünk a nap nagy részében nem éhgyomri állapotban működik.Bizonyos vizsgálatoknál ezért az étkezés után mért laborértékek is megfelelő információt adhatnak az egészségi állapotunkról.

Jó példa erre a vérzsírok vizsgálata. Korábbi kutatások alapján a nem éhgyomorra mért koleszterin- és egyéb vérzsírértékek sok esetben hasonlóan alkalmasak a szív- és érrendszeri kockázat becslésére, mint az éhgyomri eredmények. Dániában például már évekkel ezelőtt jelentősen visszaszorították a rutinszerű éhgyomri vérvételeket a vérzsírvizsgálatoknál.

A felesleges koplalás elhagyásának ráadásul gyakorlati előnyei is lehetnek. Nem kellene minden esetben reggelre időzíteni a vérvételt, így csökkenhetne a laboratóriumok reggeli túlterheltsége, és az sem fordulna elő olyan gyakran, hogy egy páciensnek azért kelljen új időpontot kérnie, mert a vizsgálat előtt evett.

Van, aki számára ráadásul az éhezés nem csupán kellemetlenség. A cukorbetegek egy részénél például a hosszabb koplalás, különösen bizonyos vércukorcsökkentő gyógyszerek mellett, a túl alacsony vércukorszint, így a rosszullét kockázatát is növelheti.

A szakértői kommentár szerzői ezért azt javasolják, hogy a laboratóriumok és az egészségügyi szolgáltatók vizsgálják felül, mely esetekben ragaszkodnak az éhgyomri mintavételhez.

Akkor mostantól reggelizhetünk vérvétel előtt?

Bizonyos vizsgálatoknál, különösen az éhomi vércukor meghatározásakor, továbbra is alapvető jelentősége van annak, hogy a páciens éhgyomorra érkezzen. A triglicerid pontos meghatározásához is szükség lehet megfelelő koplalási időre, például egyes speciális vizsgálatoknál vagy kiugróan magas értékek ellenőrzésekor.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a vizsgálat megfigyeléses jellegű volt, egyetlen dél-koreai kórház adataira épült, és a laboreredmények jelentős része 12 óránál hosszabb koplalás után született. A rövidebb koplalási időkről tehát kevesebb adat állt rendelkezésre. Ezért az eredmények önmagukban nem bizonyítják, hogy a legtöbb laborvizsgálat előtt elhagyható az éhgyomri előkészület.

A kutatás ugyanakkor nem előzmények nélküli. Különösen a vérzsírvizsgálatok esetében már korábban is születtek olyan eredmények, amelyek megkérdőjelezték az általános éhgyomri előírások szükségességét. Az új tanulmány jelentősége éppen az, hogy ezt a kérdést jóval több laborparaméterre kiterjesztve vizsgálta.

A legfontosabb gyakorlati tanulság tehát nem az, hogy a legtöbb vérvétel előtt nyugodtan ehetünk, hanem az, hogy az éhgyomri előkészület szükségességét az adott laborvizsgálat alapján kellene meghatározni, nem pedig minden esetben automatikusan előírni. Amíg az előírások nem változnak, továbbra is a beutalón, a laboratóriumtól vagy a kezelőorvostól kapott utasításokat kell követni.

Források:

• JAMA Internal Medicine – Shin S. és munkatársai: Fasting Duration and Differences Across Routine Laboratory Tests
• JAMA Internal Medicine – Nordestgaard L. T., Balling M., Nordestgaard B. G.: Time to Stop Fasting Before Blood Sampling

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban! Megosztom Elküldöm

Kövess minket!

facebook labordiagnosztika laborvizsgálat

Radnai Anna az SZTE Bölcsészettudományi Karán diplomázott kommunikáció kiegészítő szakon. Több mint húsz éve foglalkozik egészségügyi témák feldolgozásával újságíróként és szerkesztőként. Dolgozott országos portáloknál, orvosszakmai lapoknál és kiadóknál, orvosokat és laikus olvasókat egyaránt megszólítva. Több egészségügyi portál alapító főszerkesztője volt, edukációs projektek tartalmi vezetőjeként, könyvszerkesztőként is tevékenykedett. EMCC által akkreditált coachként és mentorként szerzett tapasztalatait szerkesztői szemléletében is kamatoztatja. 2025 augusztusától a Weborvos főszerkesztője, a Dívány magazin számára is készít egészségügyi szakcikkeket.

Kapcsolódó cikkek