A Subterranean Biology című folyóiratban bemutatott Erhaia dijiang az első Kínában dokumentált édesvízi barlangi csiga. A kutatók 2062 méteres tengerszint feletti magasságban találtak rá. Az apró állat szemei teljesen visszafejlődtek, teste pigmentmentes, kúpos háza pedig szinte átlátszó. Hosszú, vékony tapogatói szintén egyediek.

A fajt az ősi kínai mitológia egyik arctalan istenségéről, Di Jiangról nevezték el. A csiga rendkívül érzékeny a fényre: a laboratóriumi megfigyelések során a megvilágított példányok rendszeresen a kövek alatti sötét helyekre húzódtak. Természetes élőhelyén az állat egy méternél sekélyebb, nagyjából 20 Celsius-fokos vízben, kavicsok és kőzettörmelék között él. Elsősorban a kövek felszínén található mikroszkopikus algákkal, úgynevezett kovamoszatokkal táplálkozik. A kutatók megfigyelései szerint a faj szorosan kötődik a barlangi környezethez, és a bejárattól legfeljebb két méterre távolodik el.

A 2025 augusztusában végzett terepi vizsgálat során a kutatók mindössze három élő, kifejlett példányt és egy üres csigaházat találtak. Fiatal egyedeket egyáltalán nem figyeltek meg, ami rendkívül kis egyedszámú állományra utal. A szakemberek ezért a kínai barlangok alaposabb feltárását és a sérülékeny élőhelyek védelmét sürgetik. Attól tartanak, hogy az újonnan felfedezett csigafaj már azelőtt komoly veszélybe kerülhet, hogy sikerülne pontosan felmérni az állományát.