Jánosi Dalma - Vatikán

XIV. Leó pápa október 11-én személyes hangvételű levélben köszöntötte Re bíborost, aki hat évnyi elnökség után, 92 évesen mondott le a Bíborosi Kollégium vezetéséről. A pápa szívhez szóló szavakkal emlékezett meg a bíboros Szentszéknél végzett, évtizedekre visszatekintő munkásságáról. A Szentatya hangsúlyozta: a bíboros kiváló munkája az Egyház és a pápa iránti szeretetének őszinte tanúságtétele volt, egyúttal köszönetet mondott odaadó szolgálatáért. 

Felidézte, hogy Re bíborost már fiatal áldozópapként a Szentszék szolgálatába hívták, majd az évek során a Római Kúriában betöltött felelősségteljes tisztségei révén a pápák egyik legmegbízhatóbb munkatársává vált. Szent II. János Pál kezdetben az Államtitkárságra nevezte ki, később a Püspöki Kongregáció titkárává, majd az Államtitkárság helyettesévé tette. A 2000-es jubileumi évben a Szentatya oldalán elkötelezetten irányította a tanítóhivatal és a pásztori küldetés intézményeit és elkísérte őt emlékezetes olaszországi, valamint nemzetközi apostoli útjaira. Az új évezred kezdetén a szent pápa a Püspöki Kongregáció élére állította, és bíborosi méltóságra emelte.

A Szentatya levelében elismerőn szólt Re bíboros hosszú és gazdag életútjáról, amely során megismerte az egyetemes Egyházat és sok személyes kapcsolattal gazdagodott. Úgy fogalmazott: talán nem téved, ha úgy gondolja, hogy a Szentszék egyik legismertebb és legmegbecsültebb szolgálója. Ehhez nagymértékben hozzájárult nyitott, szívélyes és őszinte egyénisége, illetve az, hogy mindig bölcsességgel és gyakorlatiassággal oldotta meg a problémákat. Mindig hű volt az Egyház tanításához és szeretettel szolgálta Péter-utódát. Alakja még jelentősebbé vált, a későbbiekben, amikor a Bíborosi Kollégium dékánjának választották. A hívek és az egyházi közösség tagjai egyaránt nagyra értékelték az általa bemutatott szentmiséken elhangzott hiteles papi tanúságtételeit és a Ferenc pápa gyászmiséjén elhangzott homíliáját.

„Kedves és tisztelt Testvérem! Mindannyian mindig csodáltuk Önben a hit erejét és a szolgálat iránti buzgóságot, mely oly szépen kiegészül családi gyökerekből merített munkásságával és szorgalmával” – írta elismerő szavakkal a pápa.  Püspökké szentelésekor a „Virtus ex alto” azaz az „Erő a magasságból” jelmondatot választotta. Ez azt tanúsítja, hogy mindig az Úrtól kért és kapott erőt, az Ő kegyelmében bízott. Ez még jobban növeli azok megbecsülését és a háláját, akik ismerik őt. Levele végén a pápa imádságairól biztosította a bíborost, a Szűzanya és Keresztelő Szent János védelmébe ajánlotta, majd szívből jövő atyai áldását adta rá, családtagjaira és szeretteire.