Marie Duhamel / Somogyi Viktória – Vatikán

„Országunk elfogadhatatlan erőszak áldozatává vált” – fogalmazott közleményében a Francia Püspöki Konferencia az október 17-i, szombati tüntetéseket kísérő súlyos zavargások kapcsán. A megmozdulások során rendőröket támadtak meg és sebesítettek meg, üzleteket fosztottak ki, középületeket rongáltak meg, és állami intézményeket támadtak meg. A püspöki konferencia elnöksége szerint a zavargások sokkot, félelmet és megdöbbenést váltottak ki az országban, és számos kérdést vetettek fel a társadalmi válság mélyebb okaival kapcsolatban. A hétvégi tüntetéseket egy hónapon át tartó középiskolai tiltakozások előzték meg. Több püspök személyesen is találkozott a fiatalokkal, akik az iskolai körülmények romlására panaszkodtak: a tanárok hiányára, a gyakori mulasztásokra, a szervezetlenségre és a megfelelő tanulási feltételek hiányára.

Vincent Jordy tours-i érsek, a Francia Püspöki Konferencia egyik alelnöke elismerte, hogy a tüntetők számos követelése jogos. „Úgy gondolom, egy demokratikus társadalomban fontos, hogy azok, akik kérdésekkel vagy szenvedéssel küzdenek, kifejezhessék ezeket” – hangsúlyozta, utalva a fiatalokra és a sárgamellényes mozgalom résztvevőire is. Az érsek szerint a mai társadalom szorongást kelt az emberekben. Az új világrend, az európai válság, a háborúk, az ökológiai problémák és a bizonytalan életkörülmények mind hozzájárulnak ehhez. „Ma az emberek azon töprengenek, milyen lesz a jövő, miért vállaljanak gyermeket, vagy egyáltalán miért keljenek fel reggel, hogy szembenézzenek a mai élettel.”

Jordy érsek szerint ez a bizonytalanság és szorongás különösen sok fiatalt érint, akik gyakran nem is tudják pontosan megfogalmazni ezek okait. A hétvégi megmozdulásokhoz olyan emberek is csatlakoztak, akik társadalmi helyzetük romlását tapasztalják. Az érsek egy általános rossz közérzetről beszélt, amely egy olyan társadalmat jellemez, ahol az emberek egyre inkább saját érdekeiket védik, miközben szem elől tévesztik azt, aminek össze kellene kötnie őket: a közjót.

A püspökök ugyanakkor határozottan elítélték az erőszakos cselekményeket. Jordy érsek szerint egyes csoportok kihasználják az átmeneti zűrzavart, és olyan célokat követnek, amelyeknek semmi közük a jogos társadalmi követelésekhez. „Kihasználják a káoszt, hogy a már meglévő szenvedést további erőszakkal tetézzék” – fogalmazott. A tours-i érsek különösen fájdalmasnak nevezte, hogy a válogatás nélküli erőszak következtében tisztességes emberek egész életük munkáját veszítik el, nem beszélve a középületek kifosztásáról vagy felgyújtásáról. A Francia Püspöki Konferencia október 19-i közleményében arra kérte az embereket, hogy ne engedjék magukat belesodorni az erőszak pusztító körforgásába. „Országunk ennél jobbat érdemel” – hangsúlyozták a püspökök. Szolidaritásukat fejezték ki mindazokkal, akik elveszítették munkájuk eredményét, és azért imádkoztak, hogy véget érjenek a zavargások, meghallgassák a jogos követeléseket, és a párbeszéd, valamint az igazságosság tiszteletben tartása révén helyreálljon a béke.

Olivier de Germay lyoni érsek szerint a jelenlegi válság mélyebb kérdéseket is felvet. „Az az érzésem, hogy egy olyan rendszer végéhez érkeztünk, amely nem ad választ a boldogság és az élet értelme keresésére, amely minden ember szívében jelen van.” A lyoni érsek a fogyasztásra, az élvezetek hajszolására és az individualizmusra épülő társadalmi modellt bírálta. Szerinte ma már világosan látható, hogy ez a rendszer hozzájárul a bolygó pusztításához, növeli a frusztrációt és az egyenlőtlenségeket, mindenekelőtt pedig megfosztja az embereket életük értelmének szem előtt tartásától. „Olyan embereket látunk, akiknek mindenük megvan a megélhetéshez, a boldogság iránti szomjúságuk mégsem csillapodik” – mutatott rá.

Vincent Jordy érsek szerint a politikai vezetőknek egymás hibáztatása helyett közösen kellene keresniük a társadalmi béke helyreállításának lehetőségeit, amelyben a párbeszéd gyökeret ereszthet az élet normális részeként egy demokratikus társadalomban. Első lépésként a társadalmi közvetítő szervezetek – például a szakszervezetek és egyesületek – szerepének helyreállítását javasolta. Ezek a szervezetek az elmúlt években meggyengültek az ország felülről lefelé irányuló hierarchikus irányításának fokozódó megerősítése és újra központosítása miatt, pedig fontos fórumai lehetnének a demokratikus párbeszédnek. Újra életet kellene lehelni beléjük, hogy ismét betölthessék megfelelő szerepüket.

Az érsek szerint azonban a társadalmi válság megoldásához nem elegendő kizárólag politikai válaszokat keresni. Az emberek szenvedésére, társadalmi lecsúszására és mélyebb kérdéseire is figyelmet kell fordítani. „Mi az élet célja? Merre tartunk?” – tette fel a kérdést. Jordy érsek emlékeztetett arra, hogy Franciaországban évtizedeken keresztül háttérbe szorították a vallási távlatot, részben a szekularizmus merev értelmezése következtében. A politikától és a haladástól várták a jobb társadalom megteremtését, mára azonban sokan elveszítették bizalmukat a politikában, ami már nem kínálja fel nagy ideálok elérésének ígéretét és a fejlődés sem váltotta be minden ígéretét. A fiatalok például az ökológiai válság következményeitől szenvednek, mert a lelkiismeret nélküli tudomány olyan társadalmat teremett, amely most éppen attól szenved, amit létrehozott. A technológiai fejlődés is újabb frusztrációkat teremt: új okostelefonok és más eszközök kerülnek eléjük, amiket nem engedhetnek meg maguknak. Az érsek ezért azt sürgette, hogy a társadalmi vitákat szélesítsék ki a politikai arénán túl és vonjanak be mindenkit, aki képes értelmet és távlatot adni egy olyan korszaknak, amelyből ezek fájdalmasan hiányoznak.

Olivier de Germay lyoni érsek még határozottabban fogalmazott: „A megoldás Isten”. Szerinte Istent ismét a társadalom középpontjába kell helyezni, mert ő képes egységet teremteni a különböző kultúrájú, vallású és politikai meggyőződésű emberek között. „Ki más tudna egységet teremteni mindezek között az emberek között, ha nem Ő? Mi a közös bennünk? Az, hogy mindannyian ugyanahhoz az emberiséghez tartozunk.”

A 2027-es francia elnökválasztás közeledtével a lyoni érsek azt szeretné, ha a vallási vezetők példát mutatnának a társadalomnak, akár egy közös békemenet megszervezésével. Ez lehetőséget adna annak kifejezésére, hogy a zsidók, a keresztények és a muzulmánok közötti nézetkülönbségek – sőt, a saját közösségeiken belüli eltérések – sem teszik őket egymás ellenségeivé.

De Germay érsek szerint a keresztényeknek a béke előmozdítóivá kell válniuk, és segíteniük kell az embereket abban, hogy eltérő véleményük ellenére is tiszteljék egymást. Különösen fontosnak tartja a fiatalokkal végzett munkát. „Reménnyel kell tekintenünk a fiatalokra. Amikor beszélgetünk velük, felismerjük, hogy mindenki máshoz hasonlóan boldogságra vágynak. Nagylelkűség is bőven van bennük.” Az érsek szerint a felnőttek feladata, hogy jövőképet kínáljanak a fiataloknak, megmutassák nekik életük értelmét, és segítsenek megszabadulniuk attól a fogyasztói szemlélettől, amely azt sugallja, hogy a boldogság kizárólag a fogyasztásban és az önmagunkkal való törődésben található meg.

Példaként a Lourdes-ba utazó fiatalokat említette, akik a betegek szolgálatába állnak. „Vannak első vagy másodéves középiskolások, akik eleinte vonakodva indulnak el, de amikor visszatérnek, megváltoznak, mert megtapasztalták a szolgálat örömét.” A lyoni érsek ezért arra buzdított, hogy ne veszítsük el a reményt a mai fiatalokkal kapcsolatban, hanem kínáljunk számukra olyan lehetőségeket, amelyek segítik őket abban, hogy értékes élményekkel gazdagodjanak.