Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban hazai történetében először tűnt fel a Titkos Gyilkos, akinek kilétét sokáig a nézők előtt is rejtély övezte. Az RTL krimi-realityjében a vár ura, Árpa Attila a vörös köpenyes szerepét osztotta Kováts Dávidra, aki napokon át teljesen egyedül játszotta a saját, különleges játszmáját.

Kováts Dávid már a kiválasztás pillanataiban is komoly izgalmakat élt át. Attól tartott, hogy Árpa Attila végül nem őt választja ki, így hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor kiderült, hogy Áruló lesz.

„Nagyon örültem, hogy Áruló lettem. Már a kiválasztásnál is óriási feszültség volt bennem, és folyamatosan azt vártam, mikor érinti meg Attila a vállamat. Azt azonban nem tudtam, hogy különleges szerepet kapok, ez csak a beavatáskor derült ki. Még akkor is kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy vörös a köpenyem, de rögtön izgalmasnak találtam a lehetőséget, és úgy éreztem, jól tudok majd élni vele.”

Dávidnak valóban sikerült észrevétlennek maradnia, ám ez korántsem jelentette azt, hogy nyugodtan hátradőlhetett volna. Éppen ellenkezőleg: minden apró gesztust, pillantást és gyanúsnak tűnő helyzetet figyelnie kellett.

Nem tudom pontosan, mitől működött ennyire jól, de szinte senki sem gyanakodott rám, sem az Ártatlanok, sem a többi Áruló közül. Közben viszont végig paranoiás helyzetben voltam, mert mindenkire figyelnem kellett. Előfordult például, hogy Lola és Vivi mögém ültek az autóban, és a visszapillantó tükörből próbáltam kideríteni, vajon miért figyelnek ennyire. Végül sikerült elterelnem a gyanút, és talán az is segített, hogy általában nem mutatom ki az érzelmeimet. Ez a magánéletben néha hátrány, de itt kifejezetten jól jött.

A különleges szerepnek azonban ára is volt: a titkos küldetés izgalma mellett az elszigeteltség, az alváshiány és a kastélyban egyre fokozódó feszültség is megviselte.

„Volt abban valami különleges érzés, hogy én vagyok a rejtett, titkos ember, akiről senki sem tud. De ahogy haladt előre a játék, egyre nőtt bennem a paranoia és a fáradtság. A többiek már aludtak, amikor é javában tevékenykedtem, a kastély hangulata pedig egyre feszültebbé vált. Egy idő után szinte vágni lehetett a levegőt.”

A műsor annyira magával ragadta, hogy a forgatás után hónapokkal sem tudott igazán elszakadni tőle. Dávid szerint a játékhoz való viszonya leginkább egy mindent elsöprő szerelemhez hasonlítható, amelynek vége után is nehéz továbblépni.

Annyira beszippantott, hogy még mindig benne vagyok fejben, pedig korábban forgattunk. Olyan, mint egy nagyon erős szerelem, amit egy szakítás követ, de egyszerűen nem tudod kiverni a fejedből. Életem egyik meghatározó élménye lett.

A hétfői adásban Dávid csatlakozott a többi gyilkoshoz, ám az együttműködés korántsem indult zökkenőmentesen.

„Ez teljesen más helyzet volt, mint a korábbi évadokban. Én egyedül voltam, ők pedig csak azt tudták, hogy létezik valaki, akinek a kilétét nem ismerik. Ez mindannyiunkban olyan mértékű bizalmatlanságot alakított ki, hogy mire napok után találkoztunk, már nagyon nehéz volt közös csapatként működni. Én is tartottam tőlük, ők is gyanakodtak, de hát, ettől ilyen izgalmas ez a játék!”