A vizsgálatban 1904 ember vett részt Franciaországból, az Egyesült Államokból, Brazíliából és Mexikóból. Közülük 575-en GLP-1-gyógyszereket használtak, míg 1329-en elhízással vagy 2-es típusú cukorbetegséggel éltek, de korábban nem szedtek ilyen készítményeket. Az eredményeket az Európai Bőrgyógyászati és Venerológiai Akadémia (EADV) 2026-os bécsi kongresszusán ismertették.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy 

a GLP-1-készítményeket használók 39 százaléka számolt be körömleválásról, míg a kontrollcsoportban mindössze 9 százalék volt ez az arány.

A gyógyszert használók 66 százaléka tapasztalt valamilyen körömelváltozást, szemben a kontrollcsoportban mért 53 százalékkal. A körmök elszíneződése szintén gyakoribbnak bizonyult: a GLP-1-készítményeket alkalmazók 46 százaléka jelezte ezt a problémát, míg a másik csoportban csak 17 százalék volt érintett.

Az eredmények értelmezésénél azonban fontos figyelembe venni, hogy a gyógyszert használók körülbelül fele már a kezelés megkezdése előtt is tapasztalt valamilyen körömproblémát.

A kutatók az elemzés során a bőrgyógyászati betegségek és a tápanyaghiányok hatását is figyelembe vették. A különbségek így valamelyest csökkentek, de a körömleválás és az elszíneződés továbbra is körülbelül két-háromszor gyakoribb volt a GLP-1-készítményeket használóknál.

Az eredmények önmagukban még nem bizonyítanak ok-okozati összefüggést. Az elemzés a résztvevők saját beszámolóira épült, és nem követték nyomon őket a kezelés időtartama alatt rendszeres bőrgyógyászati vizsgálatokkal. Az sem világos, hogy a résztvevők pontosan mit értettek körömleválás alatt. A kutatók nem különítették el a köröm részleges leválását a teljes körömvesztéstől, és azt sem részletezték, hogy a kéz- vagy a lábkörmök voltak-e érintettek.

A 39 százalékos arány tehát nem jelenti azt, hogy tízből négy gyógyszerhasználó teljesen elveszíti a körmét. Az eredményből az sem állapítható meg, hogy a kezelés megkezdése után mekkora eséllyel jelentkezhet a probléma.

A kutatók egy kapcsolódó vizsgálatban ugyanezen résztvevők hajjal és fejbőrrel kapcsolatos panaszait is elemezték.

Az eredmények szerint a GLP-1-gyógyszereket használók 50 százaléka számolt be szokatlan hajhullásról, míg a kontrollcsoportban ez az arány 34 százalék volt. A haj mennyiségének vagy sűrűségének csökkenését a gyógyszert használók 42 százaléka tapasztalta, szemben a másik csoport 19 százalékával.

• A hajhullást sok esetben fejbőrviszketés, bőrpír vagy hámlás kísérte.

Bruno Halioua bőrgyógyász, a kutatás egyik szerzője szerint elképzelhető, hogy ezek a tünetek nem pusztán a gyors fogyás következményei: kialakulásukban gyulladásos folyamatok is szerepet játszhatnak.

A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, milyen mechanizmus állhat a megfigyelt elváltozások hátterében. Az sem ismert, hogy a résztvevők mely GLP-1-gyógyszereket használták, ezért az eredmények egyetlen konkrét készítményhez sem köthetők.

A szakemberek a jövőben már a kezelés kezdetétől szeretnék nyomon követni a betegeket. Így pontosabban megállapítható lenne, hogy mikor jelentkeznek a köröm- és hajproblémák, mi válthatja ki őket, és visszafordíthatók-e az elváltozások.