A háziorvosok hatáskörének bővítése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az alapellátás több feladatot vegyen át a szakellátástól. Több szakdolgozóra, megfelelő finanszírozásra, korszerű rendelőkre és a praxisteamek tényleges működésére is szükség van. Dr. Békássy Szabolccsal, a HAOSZ elnökével a szervezet balatonalmádi konferenciáján beszélgettünk az elmúlt évek eredményeiről, az alapellátás nehézségeiről, a mesterséges intelligencia szerepéről és a szakmai érdekképviselet kibővítéséről.

A HAOSZ idei konferenciája az alapellátás jövőjét állítja a középpontba, ráadásul meglehetősen széles megközelítésben. Főszervezőként milyen célokat fogalmazott meg a rendezvénnyel kapcsolatban?

Az idei kongresszus a HAOSZ hatodik országos konferenciája, egyben a második alapellátási konferencia, amely már az alapellátás valamennyi szereplőjét megszólítja – a háziorvosokat, a házi gyermekorvosokat, a fogorvosokat, a szakdolgozókat, köztük a kiterjesztett hatáskörű ápolókat, valamint a dietetikusokat és a mentálhigiénés szakembereket is.

A programot ennek megfelelően igyekeztünk összeállítani. Az egységes alapellátás gondolata több évre nyúlik vissza, és már tavaly sem kizárólag háziorvosoknak és házi gyermekorvosoknak szerveztük a konferenciát. A jövő alapellátása praxisteamekben, a különböző szakemberek szoros együttműködésében képzelhető el, és ez a szemlélet a szakmai programban is megjelenik.

Az elmúlt hat évben országos kollégiális szakmai vezetőként is dolgozott. Mely területeken sikerült előrelépést elérni, és melyek azok a problémák, amelyek máig megoldatlanok?

Két eredményt emelnék ki. Az egyik a praxisközösségek keretrendszerének kialakítása. Az erről szóló kormányrendelet 2021-ben teremtette meg az együttműködés szervezeti alapjait. A finanszírozási és ellátásszervezési fejlesztések ugyanakkor elmaradtak, így a praxisközösségek nem tudtak valódi szakmai tartalommal megtelni. Mindeközben a legtöbb OECD-országban éppen ez a struktúra adja az alapellátás megszervezésének alapját, és továbbra is azt képviseljük, hogy Magyarországon is erre kellene építkeznünk.

A másik fontos eredmény a háziorvosi hatáskörök régóta várt bővítése, elsősorban bizonyos gyógyszerfelírási és beutalási jogosultságok területén. Különösen jelentősnek tartom, hogy olyan új orális antidiabetikumok kerültek háziorvosi felírási hatáskörbe, amelyek révén az európai modellekhez hasonlóan a 2-es típusú cukorbetegséggel élő páciensek teljes gondozási spektruma a családorvosi ellátás körébe kerülhetett. Korábban ugyanis sok esetben pusztán a gyógyszerfelírási korlátozások miatt kellett szakellátásba irányítani a betegeket, noha a háziorvos rendelkezett a kezelésükhöz szükséges tudással.

A tavaly hatályba lépett hatáskörbővítő csomag több területen is feloldott hasonló korlátozásokat. Ez jelentős előrelépés, de még mindig nem értük el a kívánt szintet. A háziorvosok kompetenciáinak fejlesztése mellett a hatáskörüket is tovább kell bővíteni, hogy minél több ellátást biztosíthassanak pácienseiknek a lakóhelyükhöz közel. Ez teremtheti meg egy olyan egészségügyi rendszer alapjait, amely a jelenlegi kórházcentrikus működés helyett nagyobb mértékben épít az alapellátásra.

Mindez ugyanakkor többletfeladatokat ró a háziorvosokra. Felkészült erre az alapellátás?

A szakmai tudás megvan, de jelenlegi működési struktúrájában az alapellátás nem áll készen a többletfeladatokra. Ehhez teljes szemléletváltásra van szükség, elsősorban a kórházcentrikus működéstől való elmozdulásra. Ez nemcsak a betegutak és az ellátásszervezés átalakítását jelenti, hanem a finanszírozás újragondolását is. Amennyiben az egészségügyre fordított források az ígéreteknek megfelelően jelentősen növekednek a következő években, arra is figyelni kell, hogy ezekből az alapellátás a jelenleginél nagyobb arányban részesüljön.

Csak így tudja betölteni valódi kapuőri szerepét: helyben ellátni a betegeket és tehermentesíteni a kórházakat. A szakdolgozói létszám jelentős növelése is elengedhetetlen. Magyarországon jelenleg átlagosan 1,3 szakdolgozó jut egy háziorvosi praxisra, ami elmarad a hasonló méretű nyugat-európai praxisok szakdolgozói létszámától.

A konferencia programjában a nemzetközi együttműködés is hangsúlyos szerepet kapott. Milyen kapcsolatokat szeretnének építeni?

Több külföldi vendéget is hívtunk, hogy megismerjük az európai trendeket és azokat a jó gyakorlatokat, amelyeket Magyarországon is alkalmazhatnánk.

Gazdasági fejlettség, demográfiai viszonyok és társadalmi-gazdasági összetétel szempontjából a visegrádi országok állnak hozzánk a legközelebb, ezért minden V4-országból meghívtuk egy-egy szakmai szervezet képviselőjét. Szeretnénk szorosabbra fűzni ezeket a kapcsolatokat, megismerni egymás alapellátási rendszereit, és megvizsgálni, mely megoldások lennének Magyarországon is hasznosíthatók.

A HAOSZ-nak emellett eltökélt szándéka, hogy csatlakozzon az Európai Családorvosok Szakmai Szervezetéhez, az UEMO-hoz. Szándékunkat már jeleztük elnöküknek, aki Portugáliából érkezett a konferenciára. A csatlakozás feltételeinek egyeztetése mellett előadást is tart az európai alapellátás előtt álló kihívásokról.

Felvettük a kapcsolatot Jakab Melittával, a WHO kazahsztáni székhelyű európai alapellátási irodájának vezetőjével is, aki szintén előadást tart a konferencián. A kapcsolatépítés már konkrét együttműködés felé halad, a következő héten a HAOSZ vezetőségével személyes egyeztetésre is sor kerül.

Az egyik fontos cél, hogy a jelenleginél több egészségügyi feladatot lehessen a páciensek lakóhelyéhez közel elvégezni. Milyen változásokra lenne ehhez szükség az alapellátás megszervezésében?

Első helyre mindenképpen a humánerőforrás-kapacitások bővítését tenném. Hiába adunk több eszközt, lehetőséget és hatáskört a háziorvosok kezébe, a jelenlegi betegforgalom mellett, a mostani szervezeti keretek között a többletfeladatok nem láthatók el. Mindenekelőtt szakítanunk kell az egy orvosból és egy szakdolgozóból álló modellel.

A szakmai kompetenciák egy része már rendelkezésre áll. A családorvostan önálló szakterületként évtizedek óta megfelelő tudással ruházza fel a kollégákat, és az RRF-projekt keretében indult képzések is népszerűek, különösen az ultrahangvizsgálatok végzésére felkészítő tanfolyam. Ha azonban nem teremtjük meg a megfelelő feltételeket – nincs elegendő idő vagy megfelelő infrastruktúra a vizsgálatok elvégzéséhez –, akkor a képzés önmagában nem hozza meg a kívánt eredményt. Ezért először a szervezeti kereteket kell megerősíteni, majd erre építve lehet tovább bővíteni a hatásköröket.

A szakdolgozók szerepének bővítése is fontos témája a konferenciának, és ez akár a gyógyszerfelírásban is megjelenhet. Milyen változásokra lenne szükség ezen a területen?

Jelenleg nem minden esetben világos, hol húzódnak a határok az alapellátásban dolgozó különböző szakemberek feladatai között. A szakdolgozók sokszor olyan tevékenységeket végeznek, amelyeknél nem egyértelműek a hatásköri korlátok, az orvosok pedig számos olyan adminisztratív feladatot látnak el, amelyet akár más munkatársak is elvégezhetnének. Szükség van tehát a feladatok és kompetenciák megfelelő átrendezésére, az úgynevezett kompetenciashiftre. Ennek alapfeltétele, hogy felülvizsgálják mind a háziorvosok, mind a szakdolgozók hatásköri listáit.

Ez régóta napirenden lévő kérdés. Nagyon várjuk már, hogy az új szabályok hatályba lépjenek, és egyértelművé tegyék, kinek mi a feladata egy rendelőben.

Ha sikerül tisztázni ezeket a hatásköröket, az orvoshiányt is enyhíthetné, ha más szakemberek több feladatot vállalnának át? Természetesen nem az orvosok helyettesítésével, hanem a tehermentesítésükkel.

Az orvoshiánynak két fontos összetevője van. Egyrészt a háziorvosi szakma presztízse az elmúlt években megkopott. Ha sikerülne olyan ellátásszervezési környezetet kialakítani, amelyben a fiatal orvosok is perspektívát látnak, az sokat javíthatna a helyzeten.

Fontos lenne, hogy a háziorvosok megfelelő továbbképzéseket követően újabb szakmai feladatokat is elláthassanak. Ez a fiatalok számára is vonzóbbá tehetné a szakmát.

Másrészt az orvoshiány megítélése összetettebb kérdés annál, mint amit a betöltetlen körzetek száma önmagában megmutat. A konferencián Kőrösi László főigazgató-helyettes előadásában is elhangzott, hogy 1999 és 2026 között a háziorvosi körzetek száma mindössze néhány százalékkal csökkent, miközben a lakosság száma ennél jóval nagyobb arányban, közel 20 százalékkal lett kevesebb. A körzetstruktúra tehát nem követte a demográfiai változásokat. Az elöregedő háziorvosi társadalom kétségtelenül súlyos probléma, de az orvoshiány értékelésekor ezeket a szerkezeti tényezőket is figyelembe kell venni.

Hogyan nézne ki ön szerint egy jól működő, ideális háziorvosi praxis öt-tíz év múlva?

Egy ideális háziorvosi praxis a jelenleginél jóval több szakemberrel működne. Az infrastruktúra fejlesztésénél nem feltétlenül az eszközpark bővítésére lenne a legnagyobb szükség, hanem a kiszolgálóhelyiségek számának növelésére. Főleg Budapesten ma sem ritka, hogy egy rendelőt több háziorvos felváltva használ. Ilyen szűkös helyiségkapacitás mellett nehezen képzelhető el bármilyen szolgáltatásfejlesztés. A következő öt-tíz évben tehát elsősorban a szakdolgozói és orvosi kapacitások, valamint a rendelkezésre álló rendelőhelyiségek számának jelentős növelésére lenne szükség.

Személy szerint inkább lehetőségnek vagy veszélynek látja a mesterséges intelligencia térnyerését az alapellátásban?

A konferencián számos előadás foglalkozott a mesterséges intelligenciával, és komoly szakemberektől hallhattunk az alkalmazással kapcsolatos aggályokról is.

Az egészségügyi MI témakörben az egyik legfontosabb kérdés a felelősség. Ha mesterséges intelligenciával támogatott módon kezelünk vagy gondozunk egy pácienst, a szakmai felelősség továbbra is az orvosnál marad. Ezért ezekkel a lehetőségekkel egyelőre nagyon körültekintően kell bánni. Az adatbiztonság a másik fontos szempont. A betegadatok különösen érzékenyek, és mindent meg kell tenni azért, hogy ne történhessen adatvédelmi incidens. Ezen a területen is vannak még megoldatlan kérdések.

A technológia ugyanakkor egyre inkább a mindennapi munkánk részévé válik. A konferencia egyik szimpóziumán a közönség reakcióiból is az rajzolódott ki, hogy a gyakorló háziorvosok többsége már használ mesterséges intelligencián alapuló megoldásokat. Az alapellátásban jelenleg elsősorban az adminisztráció csökkentésében látjuk ezek hasznát.

Ha három olyan változást kellene megneveznie, amely a következő években a legtöbbet javíthatna a magyar alapellátás helyzetén, melyek lennének azok?

Elsőként a szakdolgozói létszám növelését említeném. Másodikként azt, hogy az egészségügyi ellátórendszer teljes finanszírozásán belül növekedjen az alapellátásra fordított források aránya. Harmadikként pedig a háziorvosi hatáskörök további bővítését tartom meghatározónak.

A konferencia egyik fontos témája a HAOSZ szervezeti átalakulása is. Mi indokolja a változást, és kik csatlakozhatnak a kibővülő szervezethez?

A HAOSZ idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Jelenleg több mint kétezer háziorvost és házi gyermekorvost tömörít. A társszakmákkal folytatott egyeztetések során ugyanakkor egyértelmű igény mutatkozott arra, hogy szélesebbre nyissuk a szakmai érdekképviseletet, összhangban azzal a szemlélettel, amelyet évek óta képviselünk. Ezért eltökélt szándékunk, hogy a szervezeti átalakulás során a HAOSZ a Háziorvosok és Alapellátók Országos Szövetsége nevet viselje, és a háziorvosok, valamint a házi gyermekorvosok mellett más alapellátási szakemberek – így az alapellátó fogorvosok, a szakdolgozók, a dietetikusok, a mentálhigiénés szakemberek és a gyógytornászok – számára is lehetővé tegye a csatlakozást.

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban! Megosztom Elküldöm

Kövess minket!

facebook HaOSZ - Háziorvosok Online Szervezete alapellátás

Radnai Anna az SZTE Bölcsészettudományi Karán diplomázott kommunikáció kiegészítő szakon. Több mint húsz éve foglalkozik egészségügyi témák feldolgozásával újságíróként és szerkesztőként. Dolgozott országos portáloknál, orvosszakmai lapoknál és kiadóknál, orvosokat és laikus olvasókat egyaránt megszólítva. Több egészségügyi portál alapító főszerkesztője volt, edukációs projektek tartalmi vezetőjeként, könyvszerkesztőként is tevékenykedett. EMCC által akkreditált coachként és mentorként szerzett tapasztalatait szerkesztői szemléletében is kamatoztatja. 2025 augusztusától a Weborvos főszerkesztője, a Dívány magazin számára is készít egészségügyi szakcikkeket.

Kapcsolódó cikkek