Vágólapra másolva!

Az Alcohol zenekar énekese Tóth ’Csövi’ Sándor kálváriája évekkel ezelőtt kezdődött, amikor kiderült, hogy a mája nem funkcionál megfelelően. A zenész állapota azóta azonban annyit romlott, hogy év elején az orvosok közölték vele, hogy ha nem kerül sor májtranszplantációra, akkor csak halálos végkimenetele lehet a betegségnek. Éppen ezért a Tankcsapda tagjai, Lukács Laci és Fejes Tomi gyűjtésbe, valamint koncertszervezésbe fogtak, hogy segítsék barátjukat. Az aggódó rajongók szerint Csövi az új dal szövegével talán egyfajta búcsúra készülhet vagy pozitívumnak szánja... esetleg mindkettőnek? Mindjárt kiderül.

Az Alcohol zenekar Csövije már gőzerővel készül az október 9-ei „Az élet a legjobb méreg” című életmentő koncertre, amin a Tankcsapda mellett jó néhány másik zenekar és zenész barát is részt vesz. Az énekes nagyon hálás nekik ezért, mert bár elfogadta a halál lehetőségét, természetesen nem adja fel, sőt nagyon pozitívan tekint a helyzetre, és új dala is erről szól.

„Bár a dal apropója nem a legjobb helyzetet vázolja, és sokan, akik meghallgatták, azt írták, hogy megkönnyezték, de számomra ez egy pozitív dal, még ha néha nekem is nehéz. Ezek a kész tények, de részemről ez nem arról szól, hogy lezártam valamit, vége, búcsúzom. Hanem arról, hogy mi a jelenlegi felállás a sakktáblán a sakkmatt előtt. Erről többet azért sem szeretnék mondani, mert ezelőtt sem, most sem, és ha úgy adódik, akkor ezután sem fogom megmagyarázni minden gondolatomat, érzésemet. Bár elfogadtam azt a lehetőséget, hogy előbb-utóbb ennyi volt, de szó sincs beletörődésről, mert a kettő nem ugyanaz. Bármikor meghalhatok... de valójában mindenki, csak én most, a jelenlegi állapotomban egy kicsit közelebb vagyok hozzá, na de most, hogyan is írhatnék egy csomó mindenki számára ennyi badarságot, ha ez nem így lenne?!” – kezdte ismét a tőle megszokott jókedvvel az énekes.

Ki merem jelenteni, hogy nincs bennem félelem a halállal kapcsolatban. Nem úgy élem meg, mintha valami gyerekkori mumus kergetne. Ettől függetlenül ez nem azt jelenti, hogy holnap lelépek... majd holnapután

– viccelődött ismét.

„Az elmúlt három évben, amiket tapasztaltam a kórházban töltött időm során, mintha egyszerre eltűnt volna a félelem. Természetesen ezen dolgok nagy része az életemet folyamatosan végigkísérte, de tudod akkor a legmelegebb a tűz, ha a legközelebb állsz hozzá! Mondták már, hogy 5%-om van reggelre, vagy, hogy ha két hét múlva leáll a májam, akkor vége, de még mindig itt vagyok. Szoktuk is mondani, hogy a kaszás lassan már kauciót fog kérni előre, ha értem indul, annyiszor zavartuk már vissza” – viccelődött.

A zenész persze azt sem titkolja, hogy volt olyan pillanat, amikor rövid időre ő maga is elkeseredett, de ez nem csak a betegségnek köszönhető.

„Mikor a kórházból kijöttem, akkor tovább pozitívan fogtam fel a dolgokat, mert kellett az a küzdeni akarás. De akkor még nem volt biztos, hogy szükséges a májtranszplantáció, és reméltem, hogy akkor hátha ezt fel lehet addig gyógyítani annyira, hogy ne is kelljen” – idézte fel.

Aztán akkor volt bennem egy kisebb elkeseredés, amikor kiderült, hogy mindenképpen kelleni fog, de azon is túlléptem. Szóval már ott is volt egy kisebb törés, de még intéztem, szerveztem előre a dolgokat a szokásos, makacs önfejűségemmel

– vallotta be a zenész, akit az év elején magánéleti csalódás is ért.

„A fizikai nehézségekkel évekig tudtam együtt élni, de amikor egyszerre omlik össze minden körülötted néhány pillanat alatt, amire egy egész életet építettél, azt nem lehet feldolgozni, vagy tudsz vele élni, vagy nem. Jelenleg az érdekel és azok az emberek, akik mellettem vannak, akik még táplálják bennem a sok rossz dolog mellett a jó tüzét. Erre koncentrálok, a többi majd alakul. Bár 2026-tal az életem legrosszabb éve kezdődött meg, ez tény. Hogy lesz-e 2027, és, ha igen, akkor milyen lesz az? Fogalmam sincs, de majd elmondom, vagy így, vagy úgy” – mondta nevetve.

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!