A Johns Hopkins Medicine kutatói három kartartást vizsgáltak meg: az asztalon megtámasztott, az ölben pihenő, valamint a test mellett szabadon lógó kart. Eredményeik szerint az utóbbi két testhelyzet a valósnál magasabb vérnyomásértékeket mutathat.

A JAMA Internal Medicine folyóiratban megjelent kutatásban 133, 18 és 80 év közötti felnőtt vett részt. A méréseket digitális vérnyomásmérővel végezték, szigorúan ellenőrzött körülmények között. A résztvevők a mérés előtt – a rendelőbe érkezést szimulálva – két percet sétáltak, majd öt percig ülve pihentek, miközben a hátukat és a talpukat kényelmesen megtámasztották, és a felkarjuk méretének megfelelő mandzsettát kaptak.

• Amikor a résztvevők az ölükben tartották a karjukat, a szisztolés vérnyomás átlagosan 3,9 Hgmm-rel, a diasztolés pedig 4,0 Hgmm-rel volt magasabb a helyes (asztalon megtámasztott) pozícióhoz képest. 
• Ha a kar alátámasztás nélkül, szabadon lógott, a különbség még szembetűnőbb lett: a szisztolés értéket 6,5 Hgmm-rel, a diasztolésat pedig 4,4 Hgmm-rel mérte felül az eszköz.

Egy 6,5 Hgmm-es eltérés esetenként már elég ahhoz, hogy a beteget téves vérnyomáskategóriába sorolják. Sherry Liu, a kutatás egyik szerzője kiemelte: egy ekkora ugrás például egy 123-as értéket 130-ra, vagy egy 133-as értéket 140-re módosíthat – utóbbi pedig már a 2. stádiumú magasvérnyomás-betegség (hipertónia) kategóriájába esik.

Az Amerikai Szív Társaság (American Heart Association) szerint a pontos vérnyomásmérés alapfeltétele, hogy a beteg háta meg legyen támasztva, talpai a padlón pihenjenek, és a lábait ne tegye keresztbe. A kart egy asztalon vagy stabil felületen kell elhelyezni úgy, hogy a mandzsetta közepe nagyjából a szív magasságába essen.

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a mindennapokban sokszor úgy mérik a vérnyomást, hogy a beteg karja nincs megtámasztva, esetleg az ölében pihen. Eredményeik azonban igazolják, hogy ez a látszólag apró részlet is jelentősen torzíthatja a mért értéket.