Sipos-Tompa Levente, az MNB alelnöke kedvező jövőképet vázolt fel a pénztári szektorról. A háztartások pénzügyi megtakarításai a bérdinamikának köszönhetően stabilan növekednek, ami jó alapot ad az önkéntes pénztárak működéséhez. A pénztári vagyonnövekedés újra lendületet vett, ebben a kedvező befektetési környezetnek és a BUX kiemelkedő teljesítményének is szerepe volt.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak első féléves hozama 7,8 százalékot ért el, ez alapján az év egészében kétszámjegyű hozam is elképzelhető,

ami a csökkenő kamatkörnyezet és mérséklődő infláció mellett újra vonzóbbá teheti az öngondoskodást. Az alelnök kiemelte: hosszabb távon a pénztári megtakarítások infláció feletti hozamot termeltek, vagyis a hosszú távú befektetésnek megvan az eredménye. A kockázatosabb portfóliók ugyanakkor látványosan jobban teljesítenek:

• a kockázatkerülő portfóliók 5,8 százalékos,
• a klasszikus portfóliók 6,6 százalékos,
• a kiegyensúlyozott portfóliók 9,1 százalékos,
• míg a növekedési és dinamikus portfóliók 12-12,5 százalék körüli hozamot értek el 2025-ben.

A költségeknél is kedvező folyamatokat lát az MNB: a korrigált díjterhelési mutató 0,7 százalékra csökkent, a 30 éves medián TKM pedig 0,92 százalék körül alakult. Sipos-Tompa szerint ez azt jelzi, hogy a szektor költséghatékonyan tud működni.

Pozitívum, hogy a 2025-ös ingatlancélú kifizetési sokk sem borította meg a rendszert, összesen 125-130 milliárd forintnyi lakáscélú kifizetés történt, miközben 2026 első félévében már újra pozitív lett a szektor cashflow-ja: 104 milliárd forint tagdíjjóváírás mellett 88 milliárd forint kifizetés történt, azaz 16 milliárd forintos nettó pénzáram keletkezett.

Az MNB ugyanakkor felhívta a figyelmet: az aktív tagság növelése továbbra is kulcskérdés, mert magas a díjat nem fizető tagok aránya. A nyugdíjpénztári és egészségpénztári új belépők átlagéletkora 39-41 év, a teljes tagságé pedig 48-50 év, de a hosszú távú fenntarthatósághoz a 30 év alatti korosztály megszólítására lenne szükség. Sipos-Tompa szerint ebben célzott kampányok is segíthetnek.

Mohr Lajos, az ÖPOSZ elnöke élesebben fogalmazott az ingatlancélú felhasználásról. Szerinte a rövid távú lakáscél nehezen egyeztethető össze a hosszú távú nyugdíjcélú megtakarítással, de a történetnek volt fontos pozitív tanulsága is: a tagság 94 százaléka nem élt a lehetőséggel.

Mohr szerint ez "brutális piackutatás" volt: több mint egymillió ember döntött úgy, hogy kitart a nyugdíjcélú öngondoskodás mellett.

A szektor jelenleg pénzügyileg is jól teljesít: az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon 2026 első félévének végére 2616 milliárd forintra nőtt, az első félévben 8,4 százalékos vagyonnövekedés látszott. A tagdíjbevételek mind a nyugdíj-, mind az egészségpénztáraknál emelkednek, és az egészségpénztárak kifejezetten erős időszakot élnek: 2026 első félévében már nettó 32 ezer fővel nőtt a taglétszám.

A kedvező számok mögött azonban Mohr szerint komoly demográfiai kockázat is meghúzódik. A Ratkó-unokák 10-15 éven belül tömegesen mennek majd nyugdíjba, ami nemcsak az "első" állami nyugdíjpillérnek, hanem a "harmadik" önkéntes nyugdíjpénztári pillérnek is komoly kihívást jelenthet. A következő évtizedben legalább 150 ezer fővel csökkenhet az aktív dolgozók száma Magyarországon, miközben a fiatalabb korosztályok egy része külföldön lép be a munkaerőpiacra.

Mohr szerint a nemzetközi példák világosan mutatják, merre lenne érdemes elindulni a megtakarítások ösztönzésében. Az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Írországban az automatikus beléptetési rendszerek, illetve a munkáltatói szerepvállalás kimagasló lefedettséget eredményeztek. Magyarországon ezzel szemben a 3-4 millió adófizető munkavállaló alig negyede pénztártag, és közülük is csak a tagság fele tesz félre aktívan.

A legfontosabb rövid távú intézkedés a munkáltatók szerepének erősítése lehetne.

Mohr szerint amíg a SZÉP-kártya adózása kedvezőbb, mint a nyugdíj- vagy egészségpénztári hozzájárulásé, addig nehéz rávenni a munkáltatókat arra, hogy pénztári juttatást adjanak. Az ÖPOSZ ezért legalább a SZÉP-kártyával azonos kedvezményes adózást javasolna a munkáltatói pénztári befizetésekre – ésszerű limitek mellett, hogy ne a legmagasabb jövedelműeket favorizálja a szabályozás.

Emellett időszerű lenne a 20 százalékos állami támogatás 150 ezer forintos plafonjának rendezése is. Ha a limit követte volna az inflációt, ma már nagyjából 260 ezer forint körül kellene lennie. Mohr Lajos felvetette azt is, hogy az SZJA-visszatérítést alanyi jogú támogatássá kellene alakítani, mert az adókedvezmények miatt egyre többen – például a többgyermekes anyák – eshetnek ki a jelenlegi rendszerből. Érvelt továbbá az automatikus beléptetés (auto-enrolment) koncepciója mellett, és hosszabb távon

egy olyan, brithez, lengyelhez vagy írhez hasonló modellben gondolkodna, amelyben a munkáltató, a munkavállaló és az állam közösen fizet be a nyugdíjcélú megtakarításba.

Az egészségpénztáraknál Mohr arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon európai összevetésben magasak a zsebből fizetett egészségügyi kiadások, miközben a munkáltatók évente mintegy 500 milliárd forintot töltenek fel SZÉP-kártyákra, egészségügyi juttatásokra viszont csak nagyjából 60 milliárd forint jut. Szerinte ésszerűbb lenne, ha a munkavállalóknak a bankszámla mellett nyugdíjpénztári és egészségpénztári számlájuk is lenne, amelyekhez a munkáltató is aktívan kapcsolódik.

Máté-Tóth István, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese tágabb összefüggésbe helyezte a nyugdíjmegtakarításokat. Szerinte a nyugdíjpénz "nyugodt tőke", azaz olyan hosszú távú, türelmes forrás, amely képes elviselni a rövid távú piaci ingadozásokat, és részvénytőkét juttathat a vállalatoknak.

Ez pedig nemcsak a nyugdíjrendszer, hanem az innováció és a gazdasági növekedés szempontjából is kulcsfontosságú.

A BÉT vezérigazgató-helyettese rámutatott: Európa tőkepiaca gyenge állapotban van, kevés az új tőzsdei bevezetés (IPO), és nehéz a háztartási megtakarításokat vállalati beruházásokba csatornázni. Magyarországon mindezt tovább súlyosbítja, hogy kevés a tőke és drága is. A nem pénzügyi vállalatok saját tőkéje messze elmarad az osztrák és a cseh szinttől, márpedig hitelből nem lehet innoválni: a hitel alá is tőke kell.

Máté-Tóth figyelmeztetett: a tranzakciós illeték versenyhátrányba hozza a magyar értékpapírokat, visszaveti a hazai kisbefektetői aktivitást, és arra ösztönzi a megtakarítókat, hogy inkább külföldi részvényeket vegyenek. Felidézte azt is, hogy a második pillér megszüntetése és a munkáltatói pénztári befizetések 2019-es adózási változtatása szintén gyengítette a hosszú távú megtakarítási rendszert – szerinte a mai viszonyok között a nyugdíjpénztári szektor erősítésére lenne szükség.

Címlapkép forrása: Czabán Máté / ÖPOSZ