Vágólapra másolva!

1973. szeptember 26-án új fejezet kezdődött a polgári repülés történetében: a Concorde első alkalommal repülte át megállás nélkül az Atlanti-óceánt Washington és Párizs között. A szuperszonikus utasszállító mindössze 3 óra 32 perc alatt teljesítette az utat, miközben egy Boeing 747-nek ugyanennek a távolságnak a megtételéhez csaknem kétszer ennyi időre volt szüksége - írja a Time.

A Concorde fejlesztése és tesztelése évekig tartott, mire a mérnökök és a pilóták meg tudták győzni a közvéleményt arról, hogy az utasszállító biztonságosan képes a hangsebesség több mint kétszeresével repülni. 

A repülőgép első prototípusa 1969-ben emelkedett a levegőbe, a menetrend szerinti kereskedelmi utasforgalom azonban csak 1976-ban indult meg.

A tesztidőszakban a Concorde sorra döntötte meg a repülési rekordokat. Az 1973. szeptember 26-i Washington–Párizs út újabb mérföldkőnek számított: a gép 1350 mérföld/órás, vagyis mintegy 2170 kilométer/órás sebességgel szelte át az óceánt.

A Concorde később a világ leggyorsabb transzatlanti utasszállítójaként is történelmet írt. 

Az egyik legemlékezetesebb rekordját 1996-ban állította fel, amikor egy New Yorkból Londonba tartó járat mindössze 2 óra 52 perc 59 másodperc alatt érte el célállomását.

A gép rendkívüli sebessége miatt az utasok számára egészen más élményt jelentett a transzatlanti repülés, mint a hagyományos utasszállítókon. A Concorde lényegében a hangsebesség több mint kétszeresével közlekedett, így a London–New York út például néhány óra alatt teljesíthetővé vált.

A repülőgép neve is különleges történetet rejt. A Concorde fejlesztésében a brit és a francia kormány működött együtt, és eredetileg mindkét országban ugyanazt a nevet használták. A név angol és francia változata között azonban egy időre vita alakult ki.

A brit gépeken egy időben elhagyták a név végéről az „e” betűt, így a repülőgépet Concorde helyett Concord néven írták. A történet szerint Harold Macmillan brit miniszterelnök és Charles de Gaulle francia elnök között kialakult diplomáciai feszültség is szerepet játszott abban, hogy a britek egy időre eltértek a francia írásmódtól.

Tony Benn, az akkori brit repülésügyi miniszter később arról beszélt, hogy ő maga kezdeményezte az „e” visszahelyezését. A franciaországi Toulouse-ban tartott bemutatón jelentette be, hogy a brit fél ismét Concorde-ként fogja használni a repülőgép nevét.

 Az „e” betűt többek között az excellence, az England, az Europe és az entente cordiale szavakkal hozta összefüggésbe.

A Concorde a brit–francia együttműködés egyik leglátványosabb mérnöki eredménye lett. A repülőgépet a két ország közös programjában fejlesztették, majd az Air France és a British Airways flottájában is megjelent.

A technológiai siker azonban nem járt együtt üzleti sikerrel. A fejlesztés és a tesztelés rendkívül költséges volt, a program pedig hatalmas pénzügyi veszteséget termelt. 

Összesen mindössze 20 Concorde állt kereskedelmi szolgálatba, és a brit, illetve francia állam nem tudta visszaszerezni a fejlesztésre és tesztelésre fordított összegeket.

A Concorde legnagyobb előnye egyben a legnagyobb korlátja is volt: a rendkívül magas üzemeltetési költségek miatt a jegyek ára jóval magasabb volt a hagyományos repülőjáratokénál. A repülőgép ezért elsősorban a tehetősebb utasok és az üzleti világ számára volt elérhető.

A Concorde hosszú időn keresztül kiemelkedő biztonsági mérleggel közlekedett, ezt azonban 2000-ben súlyos tragédia törte meg.

Az Air France egyik Concorde gépe 2000. július 25-én röviddel a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről történő felszállás után lezuhant. 

A fedélzeten tartózkodó 109 ember, valamint a földön tartózkodó további négy ember életét vesztette.

A katasztrófa súlyosan rontotta a Concorde megítélését. Bár a repülőgépeket később ismét forgalomba állították, a típus problémái egyre sokasodtak: az öregedő flotta, a magas üzemeltetési költségek és az egyre csökkenő gazdaságosság egyaránt a program végét vetítették előre.

A Concorde végül 2003-ban repült utoljára kereskedelmi forgalomban, ezzel pedig lezárult a polgári repülés egyik legkülönlegesebb korszaka. 

A szuperszonikus utasszállító azóta is a repüléstörténet egyik legismertebb mérnöki teljesítménye, amely bebizonyította, hogy a hangsebességnél több mint kétszer gyorsabban is lehet utasokat szállítani – legalábbis egy rövid, különleges korszak erejéig. Az Origo arról is írt korábban, hogy lesz-e a Concorde-nak utódja?

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!